Villányban a szőlészeti iskola létesítésének szükségességét először a második világháború utáni megváltozott tulajdonviszonyok és az ezzel járó bizonytalanság, szakszerűtlenség következtében veszélybe került szőlőterületek állapota vetette fel.
1946. január 31-i keltezéssel a Földművelésügyi Minisztérium az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak címzett 30962/1946. sz. levélben a következőket írja: "A Villány községben fekvő volt Albrecht főhercegi, birtokon szőlészeti és borászati két évfolyamú szakiskolát kívánok létesíteni."
A szakiskolai oktatás és internátusi elhelyezés, valamint a szakmai gyakorlatok tárgyi feltételeinek részletes felsorolása után kéri a "Maléter helyi 11 kat. holdnyi szőlőt, továbbá a mustsűrítő és szeszfőző üzemet és az összes épületeket a hozzájuk tartozó major-udvarral együtt kivétel nélkül a szakiskola céljaira kincstári tulajdonba juttatni." (A volt Albrecht főhercegi uradalom villányi szőlőterületének és pincéjének állami tulajdonba vétele előzetesen már 1945-ben megtörtént.)
A második világháború után ujjászerveződött Földművelésügyi Minisztérium már 1945-től az országban több helyen indított szőlészeti és borászati szakiskolát és megbízta azzal, hogy vegye pártfogásba a kisajátított szőlőket. Villányban Pettenkoffer Sándor szőlészeti és borászati főfelügyelő nevéhez fűződik a szőlész-borász képzés megszervezése.
1946-ban létrejött Szőlő- és Gyümölcsoltvány Termelő Egyesülés, majd az 1947-ben Szőlővessző és Oltványnemesítő Kísérleti Telep néven alakult önálló gazdaság, mint felügyeleti szerv igazgatójaként egyben a Szőlészeti és Borászati Szakiskola igazgatója is volt.
Az iskola ma borász, dísznövény-és zöldségtermesztő és sörgyártó szakokon indít nappali képzést. Felnőttképzésein borászokat, élelmiszeripari technikusokat, okleveles borbírálókat, virágkötőket és sommelierket képeznek ki.